Üdv!
… bár ami most itt fog következni, ahhoz jobban illene az, hogy A’frad!
Ha évente csak egy cikket olvasol el, akkor az ez legyen!
Nem is olyan rég, három igazán prominens, mondhatni hírhedt alakkal tudtam egy kifejezetten hosszú beszélgetést folytatni, melynek az eredményét két részletben tálaltunk nektek. Azon az interjún úgy vélem hallottunk olyan dolgokat, ami felnyitotta a szemünket, és kicsit más szemmel nézünk azóta a kézben tartott lapjainkra, a kedvenc kombóinkra, dédelgetett paklinkra. Hiszem, hogy nem csak a játék kerülhet egy-egy ilyen beszélgetés által egy kedvesebb helyre szívünkben, de a közösséget is jobban összehozza. Hogy mire gondolok? Ha megismered, hogy egy fejlesztő, egy tesztelő, egy grafikus, egy hátteres is milyen hétköznapi dolgokkal küzd, rájössz, hogy nem is álltok egymástól olyan távol. Ezek az emberek, nevezzük őket fejlesztőknek, a szó legszorosabb értelmében vett amatőrök, hiszen nem ebből élnek, nem ez megélhetésük forrása. Amit a kezedben tartasz kártyajáték, a jelenlegi formája, lapkészlete, a mindennapi munkájukon felül, a szabadidejükben formálódik. És mégis. Olyan profizmussal van tálalva, amit sok „profi” tervező, fejlesztő, játékkészítő, azok, akik ezt hivatásszerűen fizetésért űzik, megirigyelhetne. És miért erős ettől a közösség, kérded joggal ifjú barátom. Hát attól, hogy ez a tesztelő a barátod, akivel rendszeresen kártyázol klubnapokon, versenyeken, akivel megiszol néha egy sört, egy kávét, egy vizet, és akivel már nagyon régóta a kártya nélkül is tudsz, és akarsz közös élményeket átélni. Pfff… micsoda „amatőrök”…
És azt tudtad, hogy hiába egy jó fegyver, ha nincs senki, aki azt jól forgassa? Vagy mondjak egy focis példát? Összeverbuválhatod te a legászabb játékosokat, ha nincs egy edző, aki csapattá kovácsolja őket. Hiszem, hogy bátran kijelenthetjük, hogy most nagyon egyben van a gárda. Folyamatos a kommunikáció a játékosok felé, rendszeresen jönnek a hírek, ütemszerűen kapjuk az ultrákat, hallunk fejlesztési irányokról, tudod, hogy jönni fog az új és mégújabb kiegészítő. Rendben van ez báttya, piszkosul rendben. A fejlesztőkkel készített interjú meglibbentette a fátylat, és engedett egy pillantást vetni a színfalak mögé. Mi lenne, ha most félrerántanánk azt a függönyt? Mi lenne ha most mindent megtudnánk.
Arel legyen kegyes hozzám!
Akivel ma beszélgetni fogunk, egyenesen a Fekete Határon túlról érkezett, és egy olyan lehetőséget kínált, aminek szerintem játékosként nem lehetett nemet mondani. Egy igazi, kőkemény interjút, ezúttal tabutémák nélkül.
Íme:
Magyar Máté – Aquir
Ugye nem várjátok, hogy itt most egy rövid (hosszú) bemutatást találtok? Miről írjak kisregényt? A versenyjátékosi múltjáról? Az általa szervezett versenyekről? Netán arról, hogy miért ő legmagasabb szintű szankcionáló bíró? Esetleg a fórumtevékenységéről? Óhhh… te kis oktondi, Mátéról a játékfejlesztőről hallanál inkább? Vagy csak simán az érdekel, hogy mit tett eddig a játékért?
Derítsük ki! Hogy? Hogy mi? Hogy miért ez a címe a cikknek. Megtudod bátor kalandor… valahol a tizenkettedik kérdés környékén. Vagy később. Nem tudom, az első sor után az ujjaim átveszik az irányítást, és onnantól nem lesz ráhatásom mikor mi történik.
A’frad!
Az elején pár személyes kérdéssel támadnék és aztán egy éles váltással ugrunk egy fejest a szakadék széléről ejtőernyő nélkül. Kezdjük egy nagyon alap kérdéssel, de hát nem ronthatunk ajtóstól a házba, előbb kicsit kóstolgassuk egymást. A szerepjáték, regény, kártya szentháromságból melyikkel találkoztál először? És mikor?
Máté – Ha hiszed, ha nem ez nehéz kérdés, összefolynak a dolgok. Viszont arra határozottan emlékszem, hogyan kezdtem el a MAGUS kártyával játszani. Még általános iskolás voltam, kisgyerek, 1 éve HKK-ztam már, megjelent egy új kiegészítő, édesanyám meg akart lepni, de véletlen MK Kiválasztottakat vett HKK helyett. És ebből gondolom, hogy ezt valószínűleg megelőzte a szerepjáték, mert tudtam mit jelent a pentagramma a kártyák hátoldalán. Nagyon más volt ez a játék, mint a másik. Itt csak próbáltuk értelmezni a szabályokat, az túlzás hogy játszottuk, ha valamit nem értettünk, hát néha saját dolgot költöttünk hozzá. Már ekkor is imádtam olvasni, és itt a regények mellé bejött a M.A.G.U.S., jó volt elmerülni az Első Törvénykönyvben. Valamikor ’96-97 környékén lehetett.
—
Mióta vagy tesztelő, mióta veszel részt a játék fejlesztésében? Mióta vagy a vezetője? A vezetője vagy még? Harsányi Andris azt mondta a vele készített interjúban, hogy úgy döntöttél a sok rajtad lévő felelősségből leadsz valamennyit, többek között most már ő a tesztelés-fejlesztés vezetője. Mi van a vezető felett?
Máté – Haladjunk sorban. Relikviák rabjai előtt lettem tesztelő, Balogh Andris és Balogh Marci vettek be, és nem is tagadom, hogy a mentoraimnak tartom őket (hahh.. ők is pont annyira ellentmondásos figurák mint én). Ez, ha jól emlékszem 2010-ben volt. A Sötétség gyermekeivel lettem teljes értékű tesztelő, bár az első évem erős alibi volt, nem tekinteném nagyon hatékonynak, itt még nagyon tanultam a fejlesztés folyamatát. Ha kiszámolod, akkor ez 11-12 év mostanra. A Menekülés Rualanból kiegészítőnél Panyik Zoli mellett lettem társfejlesztő, és itt már azért masszívan benne voltam, majd az Erion/Kékarcú kiegnél léptem egy szintet. De mi az, hogy vezető? Mondjuk inkább azt, hogy a menedzsere vagyok, hogy egyengetem az útját. A Kékarcúnál én döntöttem a mechanikákról, a képekről, ott bele szóltam mindenbe, de teljesen érződött, hogy ezt nem tudja egy ember csinálni. A Lobogóknál már delegáltam a feladatokat, olyan emberek felé, akiket a legmegbízhatóbbnak tartok. Itt mindenki a saját tehetsége szerint kapott feladatokat, hogy még jobbak legyünk, még jobb legyen a kiegészítő.
Ha a mai nappal kellene megfogalmazni: TZJ, Lángos (Petus Laci), és Harsányi felelnek a tesztelésért. Sellővel (Harsányi András) már 3 nagyon kemény év van mögöttünk. Egy tisztán üzletinek induló együttműködés nagyon jó barátokká érlelt minket, sokban hasonlítunk, és az vitathatatlan, hogy András kábé 64 féle kártyával játszott már korábban, rá lehetett bízni komoly felelősséget. TZJ az összes olyan munkát, ami mindenkinek macera (lenne), úgy csinálja meg, hogy te nem veszed észre hogy tennivaló volt a munkával. Ez mekkora dolog már! Hatalmas terhet vesz le mindenkiről a megbízhatóságával. Petus? Hahh… Petusnak végtelen ötlete van. De komolyan. Mondok egy példát (nem valós, de kábé így kell elképzelni): a goblin dekk mondjuk piszok erős, tenni kell vele valamit, mert éveken keresztül szétveri a metát. Jön egy ötlete, amiből végül lesz egy lapterv, ami megoldja. Ebből az ötletéből meg születik 4 másik pakli-koncepció. Sellő meg a játékerőt érzi nagyon, milyen hatással lehet dekkekre egy adott téma, egy lap, egy ellenlap. Nagyon jól átlátja, hogy melyiken kell húzni, vagy visszavenni belőle. De figyi, ezeket ne írd le, mert elbízzák magukat.
És akkor mit csinálok én? Nagyon jól be kell lőni, hogy rövidtávon, a következő szűk években mi hogyan jelenlen meg. Meg kell találni a témát, ami a szerepjátékhoz és a könyvekhez is igazodik, hisz most már egyre jobban együtt fognak mozogni ezek. M.A.G.U.S. kártyában mekkora brand értéke van mondjuk a Sápadt Angyalnak! A Manifesztációs könyvekben viszont még nincs befejezve a sztori, de ezzel szemben a kártyások már lehet tudnak olyan hátteres dolgot, ami még csak várakozik a többi formátumra, a regényekre, és szerepjátékra. Nem fogjuk lelőni, nem árulhatjuk el a történet végét, valamilyen kártya kiadásával.
De akkor egy kis spoiler, hogy jobban lásd mennyire figyelünk egymásra. Van egy szerzetes brigád, ki is fog jönni velük egy szerzetesrend nemsokára egy kiegészítőben. Egy lapra bármit rá lehet írni, de lehet jó lenne, akkor már a hátterével is kezdeni valamit. És mit lehet azzal kezdeni, hogy eddig csak azt tudjuk, hogy vannak, de azt hogy pontosan mire képesek, mit csinálnak, az rejtély. Aztán Raon elmesélt róluk pár dolgot, és nekünk leesett az állunk. Na ezt a kártya fel fogja dolgozni, az irodalom meg tud majd belőle építkezni, hisz van egy kitalált, megrajzolt alak, cselekvésekkel, tettekkel. De nem mondhatsz el mindet, mert hagyni kell a könyvekre is valamit. És hogy a kérdésedre is válaszoljak, tesztelésben, fejlesztésben maxon benne vagyok, de itt sok teret kap a fenti hármas (TZJ, Petus, Sellő). Tavaly volt olyan téma, amivel egy percet sem játszottam, csak ellene, mert mostanra mindenki tudja mi a dolga, és nagyon érzik.
—
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek fejlesztőként? Mielőtt válaszolnál, elmondom én hogy látom. Egy ideje nagyon kiegyensúlyozott a játék, folyamatosan jönnek az új játékosok, nagyon, nagyon rég volt annyi helyszínen verseny mint most, szinte senki nem távozik üres kézzel egy versenyről. Támogatva van újra, aki sokat utazik, aki kezdő, sokáig fogjátok az újak kezét, és gyanítom a kiadó is elégedett a termék sikerességével, mindenki biztosnak látja, hogy MK Kiválasztottak még sokáig lesz. Szóval én úgy látom, hogy a legnagyobb sikered, hogy maga a játék sikeres. De lepj meg, mondhatsz olyat is, amire mi nem is gondolunk.
Máté – Igazából .. hááát… egy dolog van, ami fontos, és talán ez a legfontosabb. Legyen jó a meta? Álomdíjázás? Loot? Aha, ezek cuki dolgok. De szerintem meg az, hogy kibírod nyitni a teret nagyobbra. Azt tudja mondani egy RPG-s, vagy egy könyvolvasó, hogy felmegyek az FHSZ honlapra, megkukkantom már, hogy mi van a kártyákra írva, milyen kalandozók jöttek ki. Jó látni, hogy ez a nagyon kritikus Ynev-szerető közösség komolyan veheti a játékot. Nézi a kártyát, felvonja a szemöldökét, itt le van írva egy szó. Miért van ez a kártyán? Mit szólnál ha azt mondanám, hogy jön majd egy Jelhordozó, akiről eddig senki nem tudta hogy Jelhordozó? Mostanra elég sokat megfejtettek az emberek. Erre… mivan??? Ez melyik része a jóslatnak?!? Mi az, hogy ez megjelenik kártyán? Ezt engedélyezte valaki? Hahha.. Igen. Ez nagyon szépen le van egyeztetve mindenkivel. Erről beszélek, amikor azt mondom, kitágul a tér.
Meg tudják ismerni mások is. Ez a legnagyobb siker, hogy abban a nagyon hardcore M.A.G.U.S. közösségben is odafigyelnek ránk. Régen sokak szerint a kártya vicc kategória volt, valami vadhajtás, most már nagyon régóta nincs így. De csak a kártyára fókuszálva. Miért gondolom, hogy mostanra felnőtt a kártya, és nem csak azoknak fontos, akik minden versenyre elmennek? Ha hirtelen bejelentenénk valami extrém dolgot, például, hogy megszűnne a halál jellem, egész biztos megjelenne egy csomó olyan ember a fórumokon, aki amúgy nincs benne a napi dolgokban, nem jár versenyekre (most), de követi a kártyát, mert az befolyásolja az ő Ynevről alkotott képét, vagy van egy gyűjteménye. Vagy csak valamiért szereti a MAGUS világát. Több évtizede létezik Ynev, azért ennyi idő alatt sokan, sokféle módon tudnak kötődni hozzá.
—
Mennyi idődet veszi el a játék irányítása? Direkt nem mondom, hogy fejlesztés, mert mind a ketten tudjuk, hogy az csak egy töredéke annak, amivel foglalkozol. Nyomda, pénzügyek, kommunikáció, versenyszervezések, és még sorolhatnám.
Máté – Végtelen. Igazából nincs olyan nap, hogy azt tudjam mondani, hogy mára végeztem. Egy ideje már folyamatosan görgetem magam előtt a napi teendőket. A tesztcsapat nagyon durván szét van terhelve, és azért lássuk be, nincs olyan keretünk, hogy ez főállású munka lehessen. Úgy vélem a mostani ötletmennyiség, és teendő mellett, 5-6 ember még simán elférne. Ugrottunk egy szintet, többen vagyunk mint régen, de ez az a vízválasztó határ, ahonnan hirtelen lehetne még nagyobbat fejlődni. Mondok egy példát: Gáspár András Emlékverseny. Ez valami teljesen más, teljesen más, mint a Korforduló. Gondold el mekkora lapkészletet kell átlátni, kezelni, esetleg finoman módosítgatni, korszerűsíteni, az elmebeteg broken kombókat felismerni. Ez a formátum önmagában elbírna pár embert. Az, hogy valaki „segítsen” nagyon jól esik, és vannak is jelentkezők, de ez tényleg napi kötelezettség, és erre nem mindenki képes. A tesztelők… nem tudod elképzelni, hogy mennyit dolgoznak, lehet, hogy a másik interjúból nem jött át, de elmebeteg időt beleölnek.
—
Talán azt nagyon kevesen tudják, hogy nem is olyan rég, hoztál egy nagyon kemény áldozatot ezért a játékért. Otthagytad a munkahelyed, mert a napi 8 órás kötelezettség mellett úgy érezted nem tudsz elég időt fordítani arra, amit mi csak úgy látunk Magus kártya. Mesélnél erről a döntésedről?
Máté – Valóban találtam egy remek melóhelyet, jó fizuval, előrelépés lehetőséggel, bele is vágtam. A próbaidőm első két hónapja alatt/után/közben jöttek az üzenetek: Miért haldoklik a játék? Mi történt a kártyával? Hova tűntek a posztok? És azt mindenki tudja, hogy ebben a játékban azért voltak hányattatott sorsú korszakok. Sok a régi játékos, emlékeznek rá mi volt régen, és hajlamosak voltak azonnal összekapcsolni, hogy ők ezt már látták… Rá kellett döbbeni, hogy egész embert kíván ez a kártya. Vannak persze, akik fenntartják a zsivajt, ami miatt minden nap rá akarsz nézni, hogy mi zajlik épp. Lehet, hogy felhúz, lehet, hogy ledöbbent, de tudod, hisz látod, hogy pörög. Ezért van például egy Borbély Fecónk is (a hülye a szaloncukros kérdésével… jézusom :)). Abban az első munkahónapomban volt a lehető leggyengébb résztvevős péntek esti verseny. Jöttek a dolgok, miért nincs kiírva ez, kiírva az. Én meg ültem otthon, hogy fogom ezt megoldani, egyszerűen nincs rá időm. És ezt a Delta is észrevette. Hazajöttem egyik este, beszéltem a menyasszonyommal, másnap bementem és felmondtam. Korábban is vállalkozóként dolgoztam, szóval maradtam a kaptafánál, úgy látszik az a sorsom, hogy a magam ura legyek.
—
Mondanod sem kell, rólad mindenki tudja, hogy ha kinyitnánk a szótárt, akkor a spike szó mellett, nem egy szöveges magyarázatot, hanem a fotódat látnánk. Te szeretsz nyerni. Viszont mostanában már csak elvétve látunk nevezni versenyeken. Nem hiányzik?
Máté – Két fontos dolog van, volt 8-10 olyan év, amikor én mindent beleadtam, és meg is volt az eredménye. Kevesen vették fel velem a versenyt, és erre nagyon büszke is voltam. De én ott nem csak a metát mérlegeltem, hanem a játékost, is, hogy mitől esik szét a játéka, miben jó a többi esélyes. Nagyon sokat készültem rá, hogy mi kell ahhoz, hogy én megnyerjem azt az adott versenyt. Mert ha már beleöltem valamennyi időt, akkor onnan kis lépés volt a rengeteg idő, hogy akkor legyen meg az eredménye. Na erre nincs már időm. Mivel túl sokat foglalkozom a többi részével, egyszerűen nem lenne időm paklit összerakni. És én nem az vagyok, aki csak úgy beugrik játszani egyet, nekem nem menne félgőzzel versenyezni. A másik, hogy ha nagyon sokat foglalkozol életedben csak egy valamivel, legyen mondjuk a kártyázás, akkor bizony abban ki tudsz égni. Döntést kellett hoznom, és a fejlesztést választottam.
—
Én láttam személyesen hogy néz ki az otthonodban az MK-szentély. Meg tudod mondani fejből, hány trófeád, érmed van? Ha csak párat emelhetnél ki, melyik az. amelyikre a legbüszkébb vagy, és melyik az amelyik a legkedvesebb a szívednek?
Máté – Szigetvári serlegem a legbecsesebb, haha, Tihanyi Roland tudna róla mesélni. Dacból mentem el és tudtam, hogy gyűlölni fogják a dekket, amit viszek. Daroveeni köpönyegforgatóra épült, egy zauderre, aki felhúzatta a paklid. Annyira idegen volt a MAGUS kártyától, amit az művelt. Az alakváltó bezárja a cselekvés lehetőségeid, majd eldobja a dekked. Utálta mindenki, és én megnyertem azt a versenyt. Nem akarták, hogy odamenjek, mégis odamentem. Olyan emberek gratuláltak nekem, akik előtte nem akartak, és ott nagyon sok minden megváltozott. Talán ehhez van a legtöbb sztorim. Egyébként majdnem minden trófeámra emlékszem, hogyan nyerten meg, valamilyen emlék mindegyikhez kapcsolódik. Hogy mennyi van? Trófeák, serlegek, érmek? Fene tudja mennyi van, 40 biztos.
—
Sokan nem tudják rólad (át kell fogalmazzam a kérdéseim, mert a sorozatos „sokan nem tudják” után még valami misztikus, árnyakban rejtőző figurának fognak gondolni), de nem csak a versenyzés a szenvedélyed, de talán az egyik legteljesebb gyűjteményed is van. Mesélnél pár szót róla? Ki tudnál emelni pár igazán különleges lapot?
Máté – Huhh ez most már nem igaz. Volt, amikor összesen 4 lap hiányzott, ebből kettő talán hivatalosan nem is létezik. Sok legenda keringett róluk, megjelentek-e egy egyáltalán akkor, amikor mondták, valóban kimaradtak-e a kiegészítőből. Na ez a kettő (Ösvénymester és Siryao) sosem volt meg. A másik ilyen páros, Ashiquorból és Baál-Káinból csak aranykeretes volt. Most nagyon sok lapom nincs is bemappázva, nincsenek sorba rakva. Volt egy pillanat, amikor nagyon elkezdték felverni a régi fekete keretes lapok árát, és nagyon sok kezdő megvette őket, aztán ezek az emberek szembesültek vele, jött a meglepi, hogy nem lehet berakni a pakliba… Na ekkor egy kicsit hátrébb léptem a gyűjtéstől, és sok lapomat el is adtam, el is ajándékoztam.
Különleges lap? Van olyan, és elég kemény érzelem kapcsolódik hozzá. Ez egy szövetséges lap, amin eredetiben 4-en vagyunk megfestve. Ez egy korszak kezdete lett volna, de inkább egy kicsit lezárása lett. A lap neve: M.A.G.U.S. kártya.
—
Kanyarodjunk vissza picit a kártya jelenéhez. Itt a legújabb őrület, amit Erős Petivel ketten csináltok, a GAT. Gnóm-Aquir Törzsszövetség. Játékosként nagyon könnyű belesüppedni abba a kényelembe, hogy fix időközönként van egy verseny, amin annyian vannak, mint régebben egy-egy nagyversenyen. Én még emlékszem arra, hogy volt amikor egy Budapesti versenyen 8 fő versenyzett, aztán jött a TSZK és minden megváltozott. Játékosként leülünk, játszunk, jól érezzük magunkat, potyognak a díjak. Amit te nem mondasz el (sokan nem tudják :)), de én megtudtam, hogy volt már rá példa (nem is egyszer), hogy a nevezési díjak nem fedezték a szervezés díját, és ilyenkor saját zsebből pótoltad ki, és most nem pár ezer forintról beszélek. Ennyire fontos volt, hogy a játékosok díjesőben részesüljenek? Nem lett volna elég csak a hangulat? Szerinted ez ennek a népszerű versenynek egyébként a titka? A díj hegyek, vagy a játékélmény mindenek felett?
Máté – Én egész éves dolgokban gondolkozom. Itt van pl. a mostani nyakba akasztós cucc. Hiába voltunk 50-en, egyszerűen nem fedezte a beszerzést. De ott van másik példámnak a fullartok megrajzoltatása, és nyomdaköltsége. Ez sem egy versenyre volt tervezve. Az hogy 50K mínusszal benne vagy egy versenyben megesik, de az a cél hogy év végére legalább nullára kihozd, és nyilván örülünk, ha esetleg pozitív a mérleg. Volt már ilyen is. Ami megmarad, azt ki lehet osztani majd egy következő versenyen. Nem szabad egy alkalomra tervezni. És figyi, amikor nincs díjeső, akkor is eljönnek egy ilyen versenyre 30-an. Első TSZK-ra 15 embert vártunk, 27-en jelentek meg. Imádtuk. A díjeső szerintem mellékes. De tényleg. Persze van, akinek ez számít, de akik mindig járnak, azoknak inkább az számít, hogy sokan vagyunk. Ez egy idő után öngerjesztő lett, mivel sokan vannak, te is eljössz.
—
Ezek a versenyek hétvégén vannak, le lehet lazulni egy fárasztó melós hét után. Elég laza és jó a hangulat, tényleg egy baráti közösség találkozása ez. Nem érzed ilyenkor, hogy milyen jó lenne, kicsit az asztal másik végén ülni? Nem szervezni, nem odafigyelni, hanem játszani, versenyezni, és megkérni valakit, hogy arra az egy estére vegye át a szervezést tőled?
Máté – Eszembe jut, hogyne jutna eszembe. De aztán meg rögtön az jut eszembe, hogy mivel jöttem volna? Melyik paklival? Mikor teszteltem volna ki? Mikor agyaltam volna azon, hogy verem meg azt a 4 embert, akit meg kell verni? Nem fogok elmenni egy 5 perc alatt összerakott valamivel, az nem én vagyok. Biztos lesz majd újra olyan verseny, amire nagyon el akarok menni, de akkor olyan paklival, hogy az sisteregjen.
—
Mielőtt rátérnék a kemény drog… dolgokra, kicsit beszéljünk a legújabb kiegészítőről. Sosem rejtetted véka alá, hogy a Pokol című könyvet tartod az egyik legjobb M.A.G.U.S. regénynek. Hogy érzed, ez a kiegészítő inkább erős vagy inkább hangulat-hű lett? Változtatnál rajta valamit?
Máté – Fúúú ez jó kérdés. Úgy csinálunk meg minden kiegészítőt, hogy vannak benne dolgok, amik csinálnak dolgokat. Ez így jó válasz? 🙂 Régen az volt, hogy kijött minden puskapor egyszerre, és azonnal, volt minden egy versenyen, majd ez letisztult, és maradt két pakli, ami uralta a metát a következő kiegészítőig. Mi most máshogy csináljuk, lassan adagolunk, és lehet, hogy csak 2 kieg múlva kapja meg a tuti lapot. Hullámzik, változik, alakul a meta, és szinte minden téma megkapja a maga tündöklését. Az hogy mi erős, és mi nem, azon múlik, hogy a tesztelők tolla mennyire fog vastagon.
Mondok egy példát, amitől szerintem kicsit szívdobogást kapsz. Jönni fog egy új Fekete Hadúr a zászlajával együtt, és valami nagyon szélsőséges lesz, amit csinál. Ha összehozod a kombót az első körben, akkor piszok erős, ha meg nem, akkor látszódni fog, hogy hiányzik egy összekötő kapocs, ami később jön hozzá. Addig is játszható lesz, nagyon izgalmas mechanikát tud, de lehet, hogy csak 80%-on.
A Gyepűvidék úgy jó ahogy van, de annyit elárulhatok, hogy még nem minden téma kapta meg a kötelező jó lapját.
—
Na akkor, most hogy ilyen jól túráztattuk egymást, kicsit emeljük a tétet.
A játék megjelenése idején, az akkori kiadó és egy legendás grafikus páros megkerülhetetlen volt a magyar sci-fi és fantasy arculatának kialakulásában. Boros Zoltán és Szikszai Gábor, akkor alkotó zsenik voltak, mostanra vitathatatlan legendák lettek, és ha a munkásságuknak csak egy apró mütyür mozzanatát emelném ki, akkor nagyjából az ő grafikáik jelentették az MK Kiválasztottak kártyát. Nagyon sok játékos ha a kártyára gondol automatikusan egy olyan lap ugrik be, amin az ő festmményük van. A nevük eggyé forrt ezzel a játékkal. Hogyhogy most már nem festenek, az új kártyákon nem találkozunk akár régebbi képek felhasználásával?
Máté – A rövid verzió, nem tudja kitermelni a költségvetés. A másik, hogy nem is biztos, hogy ki akarjuk termelni. Ők hatalmas, világszintű művészek, legendás grafikáik, borítóik vannak. 5+ az 5-ből. Nekik is értelemszerűen megvannak a maguk igényei. Például nem biztos, hogy festetnénk velük úgy, hogy megveszünk egy képet, használjuk, kiadjuk egy termékben, és ha újra kiadjuk, akkor újra fizetnünk kell. A lényeg annyi, hogy nem akarom, hogy legyen egy olyan gárda, aki meghatározza, hogyan használod fel a képét. És az ilyen nagynevű emberek természetesen már masszívan beleszólhatnak, miért is ne tehetnék? Már mindent elértek, bárkinek dolgozhatnak. Mi nem szeretnénk, hogy megkössék a kezünket. Azért veszem meg a képet, hogy használhassam a MAGUS kártyának, és azt én akkor szeretném használni, amikor akarom. A magyar piac mellett, ahol ők alkotnak, az annyira ég és föld… nagyon más feltételekkel tudnak dolgozni. Remélem nem érted félre, amit mondani szeretnék, mert borzasztóan tisztelem őket, és mind a kettejükkel beszéltem is külön-külön a versenypakli megjelenése idején, de azért nem jutottunk odáig, hogy azok komoly tárgyalások legyenek. Nem arról van szó, hogy elzárkóznának, de egyszerűen ők akkora nevek, hogy nem biztos, hogy mi azon a szinten a vagyunk, hogy megfelelő szerződés szülessen.
—
Lehet egy játék bármennyire jó, lehetnek világbajnok szabályok, de azért az első frontvonal a megjelenés. Saját véleményem, hogy kevés kivételtől eltekintve bitang jó kártyaképeket kapunk, összességében ez egy szép játék, de nagyon vegyes a felhozatal, mármint stílusra. Ha meglátsz egy artot, nem biztos, hogy azonnal összeáll, hogy egy MK Kiválasztottak képet látsz. Egész biztos van olyan grafikus aki itt lett „felfedezve”, és vannak a nagy nevek, akik már más világon is megmérettették magukat. Hogy kell ezt elképzelni? Mostanra a MAGUS-nak van akkora presztízse, hogy a grafikusok keresnek meg titeket, hogy szívesen dolgoznának a kiadónak, vagy inkább ti keresitek őket, mert nagyon jó reklám lenne a kártyának, hogy az „Ő alkotásaival is találkozhattok”?
Máté – Ez egy nagyon jó kérdés, és igencsak többlépcsős kérdés. A kezdők megkeresnek minket, hogy munkát kapjanak és tudjanak fejlődni. Ettől természetesen nem is zárkózunk el, mindig találkozhatsz újabb nevekkel egy-egy új kiegészítőnél. Akik már régebb óta benne vannak a szakmában (más cégnek is dolgozik, van már mit felmutatnia, ilyesmi), azoknál jól meg kell gondolni, hogy kitől mennyi képet vásárolsz. A kiadó költségvetése meg véges, és a legdrágább része a játéknak a grafika, ezt nagyon ki kell sakkozni. Volt egy kérdésed, hogy mit csinálok, amikor vezetem a kártyát. Na például ilyeneket szervezek. Ha esetleg csúsznak a határidővel, és hirtelen találni kell alkalmas csere képeket, kábé lehetetlen határidőkkel, ismered a jó-olcsó-gyors háromszöget, valamelyik nem fog menni. Szóval van, hogy hirtelen kell a cserekép, és az jó, ha olyan, ami miatt esetleg nem kell egy komplett témát újratervezni. Hogy a lovag témából ne kelljen pyarroni talpasokat/vérteseket csinálni.
Azok, akik tíz-húsz-harminc éve dolgoznak művészként, meg tudnak csúszni, mert mások is keresik őket, mások felé is vannak vállalásaik, és mivel már ismert nevek, nem adhatnak ki akármit a kezük alól. Hogy volt-e ilyen megcsúszás? Haha.. az Elfeledettekben is van ilyen téma. Az óriásokat tudnám kiemelni, ott több kép sem lett kész, azért van csak a sacron kalandozó meg voul, és azért hiányzik néhány másik. Ezért érzed gyengének a témát. Ugye milyen banális? Kész a téma, de egy óriás artworknek nem rakhatsz be egy lovasíjászt.
—
Ha kicsit még a design-nál maradunk, akkor volt ennek a kártyának egy igazi jellegzetessége. A jellemkörök. A mostani kialakítás teret enged az artworknek, a „szélesvásznú” képek valóban szépek tudnak lenni. De a régi. Annak volt egy varázsa, ránéztél és beszippantott. Egyedi volt, és egy olyan korszakban jött létre, amikor még szinte internet sem volt. Gondolod csak a régi idők romantikája miatt vált ki ilyen érzéseket az emberekben? Látsz rá esélyt, hogy valahogy, valamilyen formában újra visszaköszönjenek ránk?
Máté – Amikor először találkoztam a jellemkör vs ne legyen jellemkör dologgal, az egy színtévesztő ember miatt jött elő. Aki most játékfejlesztő. Ezen sokat gondolkozunk, tényleg szeretnénk rá valami megoldást találni. Talán nem voltam egyértelmű, de amit jó hírnek lehet venni, hogy tényleg jó lenne rá valami megoldás, és tényleg folyamatosan agyalunk rajta. Akár úgy, hogy egyes lapok, amik valamiért ki vannak emelve (pl tesztelők, szervezők lapja) teljesen máshogy néznének ki. És itt most nem csak arra gondolok, hogy rajta van-e a jellemkör vagy sem.
—
Nem mondom, hogy az eddigi kérdéseimet nem gondoltam komolynak, de titkon lehet, csak az időt húztam a nagyágyúk megérkezése előtt.
Van/volt ennek a játéknak pár kifejezetten ismert, nagynevű, komoly versenyjátékosa, híressége. Van köztük olyan, aki kártyára került, van köztük olyan, akiről mindenki tudta, hogy talán a legnagyobb gyűjtő, és van olyan, aki játékismerete és tudása alapján folyamatosan a legjobbak között volt számon tartva. Hova tűntek? Mielőtt válaszolnál, azért muszáj megemlítenem, hogy a közösség nem vak, lát és hall dolgokat, többek között mindenféle pletykákat. Összeveszések, kereskedelemből kialakuló viták, zsarolás, fenyegetés. Ha jól tudom a végére már a kiadó is bevonásra került, hátha sikerül feloldani az ellentéteket, tekintve, hogy itt olyan emberek voltak értintettek, akik hosszú évek óta szerves részei ennek a játéknak.
Máté – Igen, vannak olyan emberek, akik szándékosan vannak a közösségből kitiltva, de egy kezemen meg tudom számolni hány ilyen van. Maga a közösség arra épül, hogy az emberek között van egy olyan bizalom, amit nem akar senki felrúgni. Azok, akik ettől eltérő értékrendet képviselnek, azoknak nincs helye a közösségben. Ezek az emberek nem csak annyit tettek, hogy esetleg egy 300 forintos kártyát 3000-ért adtak el, hanem odáig elmentek, hogy elkezdtek felkeresni olyan alvó játékosokat, akik régi gyűjteményeken ültek, fillérekért felvásárolták, majd nagyon, nagyon sokszoros áron kiárulták. Nem egyszer, nem kétszer, hanem rendszeresen. Ez nem tesz jót a kártya hírnevének, a közösségnek. Nem tagadom, valaha én is csináltam ilyet régen, nem is vagyok rá büszke, de már felnőttem. Itt az alapvető bizalom elvesztéséről van szó. A fenti példánál maradva, nevek nélkül, megesett, hogy mondjuk megtudott egy információt, amit jófejségből mondasz el neki, mint mondjuk, hogy tervezünk kialakítani egy új dolgot, legyen ez a GA emlékformátum, amitől esetleg a régi lapok felértékelődnek. Majd kapsz egy hívást valakitől, hogy baszki most adta el a régi lapjait, mert szóltak neki, hogy értéktelen, majd kijön a hír, hogy Emlékformátum, és ugyanaz az ember, aki összevásárolta fillérekért, hirtelen 10x áron hirdeti és adja tovább. Amikor szólsz nekik, hogy ezt ne csináljuk már, akkor jönnek a fenyegetődzések, ami odáig megy, hogy már próbálják besározni a tesztcsapatot is a kiadónál. Ennek nem lenne szabad helyt adni egy olyan közösségben, ahol az emberek évek óta ismerik egymást, és sokkal inkább barátok már, mint csak játékosok. Jelenleg ha elmész egy versenyre, ott mersz hagyni egy százezres paklit az asztalon, nem fogja elvinni senkit. Tudod, hogy a kiadó nem ver át, azt kapod, amiért fizetsz. Akik most nincsenek itt, azok tettek olyan lépéseket, amelyek elfajultak. Sokat gondolkodtam rajta, de nem láttam, hogy ezt rendbe lehet tenni utólag szavakkal. Amikor a családomat fenyegetik meg, azt nem tudom megbocsájtani. Ezeknek az embereknek miért kell ott lenni egy versenyen? Miért kell nekem egy közösségben lennem velük? Persze ebben a világban mindenkinek lehet mindent, mint például távol is lehet maradni. Ha én megyek jobbra, ő mehet balra, vagy fordítva, a lényeg, hogy ne zavarjuk egymást. Hiszed vagy sem, ez nagyon nehéz döntés volt, mert régi játékosokról van szó, de tényleg sok olyat percet, órát, napot okoztak, amit nem volt könnyű megérteni, nem volt könnyű feldolgozni, és igen, megoldani.
—
A következő kérdés le sem tagadhatná, hogy az előző kérdés vadhajtása. Mi ez a fura nevezési szabály a szindikátusnál? Mi egyáltalán ez a szindikátus dolog. Tényleg szükség van egy JÁTÉKnál ilyen szigorú lépésekre?
Máté – Az a szigorú, hogy Szindikátus tagnak kell lenned, ami egy kártyajáték iránt érdeklődő csoport fantázia elnevezése? A fenti dolgok, az előző kérdésednél említett történések, azt is hozták magukkal, hogy át kellett alakítani az egész eddig struktúrát. Mondjuk úgy, hogy felnőtt a kártya, és a versenyszervezés is játékhoz méltó szintre lépett. Ha van egy verseny, az egy magán rendezvény, és magánrendezvényre nem vagy köteles mindenkit beengedni. A játékosok 99,99%-át ez nem érinti, vagy ha igen, inkább csak úgy, hogy egy macera, amit nem ért, hisz ő eddig is járt versenyre, ezután is fog. A karszalag azért kell, hogy a kör bezáruljon, és mindenki tudja, hogy mi vonatkozik rá, a karszalag jelzi, hogy a rendezők beengednek a magánrendezvényükre, hogy megvan a kölcsönös bizalom. A Szindikátus ajtaja nyitva áll mindenki előtt, aki kártyázni akar, de az, hogy ki lesz tag, az egy szubjektív döntés eredménye.
—
Jaj haver, a következőt nem tudom hogyan kérdezzem meg, de azt mondtad nincsenek tabuk, és szerintem az egész interjú nem érne semmit, ha nem beszélnénk róla. Talán egyvalaki tud nálad több érmet, serleget, nagyobb gyűjteményt felmutatni. Na ő aztán tényleg egy megkerülhetetlen figurája ennek a játéknak. Bár sokkal inkább egy természeti jelenség. De még fontosabb, hogy mindenki tudja, hogy ti aztán igaz barátok vagytok. A Hamiskártyás… Kezso…. Nem tudom mit kérdezzek.
Máté – Valamit kérdezned kell, mert különben nem tudok válaszolni. Nagyjából két hónapja nem találkozhattál vele, hogy miért, ez csak a családjára és rá tartozik. Olyan szinten kártyázni, ahogy ő kártyázott, valószínűleg nem fog tudni visszatérni, a legnagyobb sajnálatomra. És igen, valóban nagyon jó barátok voltunk…
—
Volt már szó annyi mindenről ma, talán még egy téma maradt, amibe mélyen bele tudunk hasítani. A kereskedelem. Egész pontosan a játék másodlagos piaca, ahol játékosok adnak vesznek, cserélnek lapokat egymással. Tény, hogy nagyon pörög, tény, hogy az egyik legaktívabb fórum, de a nap végén ez mégiscsak egy használt-áru piac. A másik interjúban Dani azt mondta, hogy lassan már nem meri kiírni, hogy milyen lapot keres, mert azonnal ráírnak, hogy mihez kell, milyen téma jön. Ha tudjátok előre, hogy melyik lapok lesznek jók, akkor miért nem vásároljátok fel előre a témához szükséges lapokat? Ahogy én látom a fejlesztők licitjei, és keresletei eléggé együtt mozognak a piaccal, mintha direkt vigyáznátok rá, hogy nehogy befolyásoljatok bármit.
Máté – Gondolj bele, ha befolyásolnánk… ez nagyon egyszerű, én megveszek mindent. 🙂 De viccet félretéve, ez egy nagyon kényes kérdés. A korábban említett személyek ezzel is megvádoltak minket. Itt a mostani példa, a Homályhozó nevű lap, ami újra a csúcsra juttatta a toroniakat. Ha elkezdünk Sápadt Légiósokat, Calyemessireket keresni, olcsón felvásárolni, akkor erre az emberek felfigyelnek. A közösség barátságos légköre pont azért tud fennmaradni, mert inkább szólunk, hogy ne add el most fillérekért valamelyik lapodat, mert lehet jó lesz később. Ezzel a felvásárlósdival egyébként egy nagyon világos, és jól látható tiszta kép van, azaz ha egyszer egy ilyet megcsinál valaki a tesztcsapatból, annak azonnal híre megy a közösségben. Mi nagyon sokat dolgoztunk rajta, hogy a tesztelőket szívesen lássák mindenhol, és ne ők legyenek, akikre úgy tekintenek az emberek, mintha ők lennének a kereskedelem legnagyobb rombolói. Eljátszanánk a játékosok bizalmát, egyszerűen nem érné meg. Ez minden érdekkel, és józan ésszel ellentétes. Nem is engedem nekik, de igazán nem is kell tiltanom, mert épelméjű, intelligens emberekről van szó, eszükbe sem jut ilyet csinálni.
—
Más kártyajátékokban megesik, sőt rendszert csinálnak belőle, hogy egy új kiegészítő megjelenése előtt/közben bemutatják néhány kártya evolúcióját. Miből indult a tesztelés korai fázisában és hogyan nyerte el végső, megjelenéskori formáját. A készítők mesélnek érdekes, vicces, hihetetlen sztorikat, hogy mivel küzdöttek, mit vetettek el, mit nem engedtek be a körforgásba és miért. De nem itt. Mi ez a fene nagy titkolózás a tesztelés körül?
Máté – Ez a szabály miattam van, ehhez én ragaszkodom. Szóval kötelező érvényben tartani. 🙂 Említettem már, hogy én nagyon sokat tanultam Balogh Andrástól, aki egy elképesztő koponya, és nagyon büszke vagyok, hogy a tanítványa lehettem. Ő mondta, hogy nem szabad elpofázni, hogy melyik lap mit tudhatott volna, mert annak, akinek ez a kedvenc témája, és gyengének érzi, akkor az szidni fogja a tesztelőket, hogy nem a jó döntéseket hozták meg. De fordítva is igaz, ha ott volt a jó megoldás, akkor miért nem alkalmazták, hogy ne legyen túl erős. Ezért nem engedem, hogy beszéljenek róla. Néha egyet-egyet elsütünk persze, de ami a tesztelésen történik, az leginkább a tesztelésen is marad. Meg néha van olyan lap, amitől azt akarjuk, hogy felborzolja a metát. Ez nem azt jelenti, hogy fosbroken, hanem azt, hogy készülni kell rá, és igen van olyan lap, amivel is lehet is készülni ellene. Összességében szerintem nem jó arról merengeni, hogy mi volt, vagy mi lehetett volna, mert csak csalódást okoz. Nem biztos, hogy reálisan méregetnéd a mostani végterméket, vagy túl erőset, vagy túl gyengét látnál a lapban. Mint ahogy arról sem beszélünk, hogy ki mit mi ellen tesztel.
—
A játék legmagasabb rangú szankcionáló bírója vagy, játékvezetőként ez érthető is. Ezt a játékot ennyire komolyan kell venni, hogy kell külön szabálybíró, és kell külön ember, aki a grabancuknál fogva kipenderíthet embereket? Továbbra is tartom, hogy ez egy elképesztő közösség, és itt nem vadidegen emberek ülnek le megmérkőzni egymással, hanem barátok játszanak egy jót. Persze egy versenyjátéknak része a kemény szituk, de ezek többnyire szabály jellegű kérdések. Tudsz esetleg egy nagyon durva helyzetet mesélni, amikor szankcionálni kellett? Nevek nem is kellenek. Csak a szitu.
Máté – Ezt sokan keverik. A Szindikátusnak van egy brigádja, aki kezeli a versenyszervezést, és vannak bíróik, akik a szabályokat gondozzák, javítgatják. Meg van, hogy mivel kell foglalkozniuk, ilyen például a folyamatos szabálykönyv fejlesztés. De azt nem lehet elvárni, hogy rendszeresen jelen legyen egy versenyen, vagy hogy egy versenyen megintsenek, vagy figyelmeztessenek játékosokat, mert annál sokkál kedvesebb emberekről van szó. Te is tudod, vannak nehezebb természetű emberek, akik tudnak kemény pillanatokat okozni, és ezt nem mindenki képes emberileg kezelni. Nem mindenki képes arra, hogy odaálljon, és legyen olyan határozott, hogy egy kényes szituban, az egyik vagy másik ELLEN ítéljen. Mert míg az egyik versenyző ilyenkor úgy ítéli meg, hogy neki kedvezett a döntés, megeshet, hogy a másik fél ezt magára veszi, és még később is elégedetlenkedni fog miatta. Nem árulok el nagy titkot, de nemsokára nem leszek egyedül ezzel a sapkával. Két tökéletesen alkalmas, és játékosok által tisztelt ember fogja magára ölteni ezt a szerepet. Néha rendet kell tenni a fejekben, és a 3 jelenlegi főbírónak nem ez a dolga. Ők szabályokat szerelnek, de egy feszült helyzetben más kvalitás kell. Én nem ismerem olyan mélységig a szabályokat mint Kalap úr, Robin, vagy Zombee, ők viszont nem olyan finom úriemberek mint én, amikor ítélkezni kell. 🙂
A legkeményebb, amit eddig adtam az egy meccsvesztés volt, hibás dekklista miatt, ami a dobogójába került az illetőnek. Ilyenkor persze rögtön felmerül, hogy egész biztos nem volt szándékos, ő nem olyan típus. De abban a pillanatban, hogy engedsz egy ilyet, onnantól mindenkinek lesz egy jó indoka rá, hogy vele miért kell éppen akkor kedvezményezni. Figyelmeztetni? Haha az más, azt már kellett többeket is, te is kaptál már intést tőlem. Egyetlen ember volt a MAGUS kártya történetében eltiltva a versenyzéstől, amennyire én tudom, de ő is csak rövid időre. Illetve ha nagyon szó szerint akarod értelmezni, akkor az a pár ember, akikről fentebb beszéltünk, akik most a csoporttagságtól is el vannak tiltva az eddigi legsúlyosabb szankció.
—
Ki dönti el, hogy melyik játékos mikor és hogyan kerül kártyára? Ez egy gesztus a részetekről? Vagy az érdemek elismerése? Te már szerepelsz egy eseménylapon, mikor lesz játszható aquirként Aquirunk?
Máté – Az nem fontos, hogy mikor lesz játszható aquir. 🙂 Aki híresség csarnokába jut, az előbb utóbb kártyára is kerül, illetve aki év játékosa lesz, ő is számíthat rá, hogy kártyára kerül tervek szerint. Amit én nagyon szeretnék, hogy a tesztcsapatnak azok a tagjai, akik eddig erőn felül teljesítettek… a következő Oni lesz, és egy gyönyörűen megfestett kártyán. Más kritérium nincs, tegyél sokat a kártyáért.
—
Hogy látod most a játék jövőképét? Mennyire bizakodó a kiadó, mennyire elégedett a számokkal? Hé, folyamatosan jönnek az új játékosok, és egyre többen térnek vissza a régiek közül! Mikor Gáspár András, Wayne Chapmanként Ynev atyja meghalt, Terenyei Róbert, a Delta Vision nagyembere megjelent az egyik nagyversenyen és mondott néhány nagyon biztató szót, ami bennem mély nyomott hagyott: András nagyon jó barátja volt, és a kártya, meg úgy általában a MAGUS világa, már csak miatta is a szívügye.
Az ország egyik legmeghatározóbb kiadójának vezetőjétől ilyet hallani több, mint megnyugtató, kifejezetten jó érzéssel tölti el a szépreményű játékos, olvasó és kalandor szívét. Megnyugodhatunk? Még az unokáink is játszani fogják?
Máté – A következő pár év az biztosított, a csapat egyben van, és a számok hozzák, hogy ez fenntartható. Ami nekem hiányzik, hogy egy még nagyobbat lépjünk előre. Nagy különbség van a fenntartható, és a gyarapodó között. Jó, hogy van 100-200 játékos, de miért nincs 400? Ha meglesz a 400, miért ne érjük el a 600-at? Azért itt már van komoly anyagi vonzata a létszámnak. Ha újítani akarsz, annak is van egy kemény költség vonzata. Sokan még emlékeznek, amikor ez nem ment azért ennyire jól. Rajta vagyok, hogy meglépjük ezt az ugrást. Tudod. Amit korábban mondtam, nagyobbra nyitni a teret. De ez a k…va Covid borzasztóan megnehezít mindent.
—
Mit szólnál ha valami kellemessel zárnánk és hintenél néhány morzsát mi vár ránk. Akár témák, akár neves kalandozók, melyik könyvet érdemes most elolvasnia mindenkinek?
Máté – *Itt Máté tartott egy emberes hatásszünetet, majd szó nélkül kinyújtotta a karját előre, és mutatott egy kettest. Majd kitartotta a hatásszünetet és végül ezt mondta.* Kettő darab Tier lesz. * Ekkor újabb hatásszünetet tartott, valószínűleg az arcomra volt írva minden.* Különböző jellemben. Ellentétes jellemben. Többet nem mondok. * Nem is kellett kábé elájultam.
De lásd kivel van dolgod, mondok még párat, csak úgy találomra. Foglalkozunk a Nocturnákkal. Lesznek vámpírok. Igen, vámpírok. Lesz a Jelhordozó, akit korábban említettem. Annyit még leírhatsz, hogy az Elfeledettes sztoriból, akikről én irogatok, ki fog jönni az egyikük kártyán, és mocskosul durva lesz. Jön az Ördögkóró, amit eddig csak rajzolt fullartban láthattak páran. De lesznek még álomtáncosok, bárdok, boszorkányok, bajvívók… Tessék, Boldog Karácsonyt!
Nagyon köszönöm az idődet és az őszinte válaszokat!
Hát ez k..akemény hullámvasút volt. Ha megbocsájtjátok, akkor ehhez én már nem fűznék zárszót. Csak rontanék rajta.
Ennyi volt srácok, találkozunk nemsokára, jó játékot, szerencsés lapjárást!
Vincu